Névjegy:
Művészneve: Sergio Santos
Született: 1978. február 21., Siófok
Csillagjegye: halak
Elérhetősége: www.sergiosantos.hu

Sergio Santos: Mesterlövész volt a latin szívtipró

Sergio Santos neve egyelőre csak egy bizonyos közönség réteg előtt ismert. Néhány hete jelent meg a lemezboltok polcán a fiatalember bemutatkozó albuma, s talán első ránézésre meglepő lehet, hogy a lemezborítón magyar dalcímek is szerepelnek. Mint kiderült, Sergio magyar, ám a lelkében állandóan perzsel a tűz, mint egy igazi latin macsónak.

A külleme miatt is maximálisan el tud vegyülni a déli férfiak között, s ha valaki belehallgat a dalaiba, akkor sem azt érzi, hogy egy magyar pasi énekel, aki megpróbálja magára erőszakolni a déli temperamentumot, és zenei világot. Kávézni hívtuk a zenészt, ám ő beérte egy ásványvízzel. Tüzes tekintettel nézte a pincér lányokat, akik szédülten versenyeztek azért, hogy kiszolgálhassák. Hát, nekünk is van már latin macsónk!

- Nem tudom kikerülni a kérdést, hogy hogy lettél te Sergio Santos? Gondolom, nem ez a polgári neved.
- Ez csak egy művésznév, de ha megmutatnám a személyi igazolványomat, meglepődnél, hogy az eredeti nevemtől azért nem sokban üt ez el. (megmutatta, és igazat mondott…)
- Mikor kerültél közelebbi kapcsolatba a zenével?
- Gyermekkoromban zeneiskolában tanultam. Hegedültem, kórusban énekeltem, még népdalversenyt is nyertem. Nagy hangterjedelmem volt akkoriban. Igazából nem akartam zenével foglalkozni, katonai pályára készültem. Tizennyolc évesen ejtőernyőztem, küzdősportokkal ismerkedtem. Egyetlen felderítő zászlóalj volt Magyarországon, mindenféle teszteken kellett átmennem, hogy egyáltalán felvegyenek. Végigcsináltam a kiképzést, mesterlövész lettem. Desszantos a pontos megnevezése ennek a dolognak. Ejtőernyővel kidobják az embert, és utána fel kell deríteni a célpontot. Már a teherautó platóján is énekeltem a Desperado című filmből Banderas számát, és a többiek forszírozták, hogy miért nem leszek inkább énekes. Engem azonban a gitár érdekelt. A zeneiskolában nem volt még módom hangszeren játszani. Vettem olcsón egy gitárt, leszereltem a honvédségtől, és kiutaztam Spanyolországba. Mit ad Isten, azonnal egy magyar zenekarral találkoztam kint, akik tanítgattak a húrok kezelésére.
- Miből éltél kint?
- Alkalmi  munkákból. Narancsot szedtem, meg hasonló munkákat csináltam. Jártam bikaviadalokra, fiestákra, fesztiválokra, rengeteg zenész volt mindenhol. Haverkodtam, és szép lassan megtanultam gitározni is.
- Fel is léptél már akkoriban?
- Az  itthon kezdődött. Hazatérve találkoztam egy kubai énekessel, aki bevett a zenekarába. Énekelhettem a műsorában két-három számot. Lassan beindult ez a dolog, egyre több koncerten léptem fel, olykor már szólóban is. Kaptam egy lemezszerződést, de az komolytalan volt, így nem történhetett meg az áttörés. Írogattam magamnak dalokat, majd meghívást kaptam egy kubai fesztiválra. Magyarországot képviselhettem, ami nagyon nagy büszkeséggel töltött el. Több ezer ember előtt léptem fel, nagyon nagy sikerem volt. Mindig is a latin zene állt hozzám közel, és az a karibi légkör teljesen elvarázsolt.
- Tudták kint, hogy magyar vagy?
- Sokan tudták, de hitték azt is, hogy mexikói vagyok.
- A kint töltött idő elég volt arra, hogy megtanulj spanyolul?
- Ezek szerint igen. Azért itthon is sokat tanultam ám. Volt egy kubai barátnőm, ő is sokat segített. Mindenhol máshogy beszélnek spanyolul, annyi féle akcentus van, el sem hinnéd.
- Belehallgattam a lemezedbe. Nagyon klassz dalok vannak rajta, de nekem ezekhez a dallamokhoz a magyar szövegek testidegennek tűnnek…
- Igazad van. Őszintén szólva, spanyolul szeretek énekelni, vagy angolul. Itthon fontos, hogy az emberek értsék a szövegeimet, ezért több dalt két nyelven is meghallgathatnak a lemezemen.
- Odakint nem lett volna lehetőséged a berobbanásra?
- Kubában lett volna erre lehetőségem, sőt talán most is lenne. A Buena Vista egyik csapata szeretett volna közös albumot felvenni velem, de előbb annak örülnék, ha itthon ismernék meg a zenémet.
- Hogyan jellemeznéd a dalaidat azoknak, akik még nem hallották a lemezt?
- Hasonló a zeném Ricky Martin, Enrique Iglesias vagy Marc Anthony világához. Latin popzene. Spanyol, kubai, dominikai, mexikói hangulatok is felfedezhetők a dalokban.
- Mivel töltöd a szabadidődet, amikor éppen nem zenélsz?
- Bokszolok egy ideje. Muszáj egy férfinak karban tartania magát. Huszonkilenc éves vagyok, de nem szeretnék annyinak kinézni. A másik hobbim az autó. Szeretnék majd később versenyezni is.
- Térjünk a lényegre! A hölgyeket úgyis az érdekli, hogy mennyire vagy szívtipró.
- Hallottál rólam valamit? (nevet) Benne van a véremben, hogy szeretem a szép nőket, és ezt nem is rejtem véka alá. Nem beszélem ki a nőügyeimet, maradjunk annyiban, hogy szeretem a szépet…
- Vannak koncertjeid is?
- Egyre több van. Igyekszem mindig élőben fellépni. Egyrészt ehhez a zenéhez nem is illik a tátogás, másrészt nem is látom értelmét. Zenészekkel, táncosokkal fellépni az igazi. Bízom benne, hogy egyre többen látják majd a műsoromat. Szeretném valahogy becsempészni az emberek lelkébe a napfényt. Keveset mosolyognak a magyarok, én ezen szeretnék valahogy változatni. Spanyolországban az utcán játszottam, az emberek álltak a teraszokon, erkélyeken, és énekelték velem a dalokat. Azért az nagyon nagy élmény volt!
- Gondolom, ott is körülzsongtak a csajok…
- Inkább Kubában voltak kalandjaim, ott a lányok nagyon szeretik a külföldieket. Nagyon tudnak bulizni! Felpattannak az asztalokra, és reggelig táncolnak. A meleg miatt alig van rajtuk ruha… Jaj, tudja azt élvezni egy magamfajta pasi!